Homérosz: Iliász

·     A trójai háború után kb. 500 évvel keletkezett, az i.e. 8. században.

·     Költője a szájhagyomány mondaanyagát használta fel.

·     A történet valós eseményen alapul: Heinrich SCHLIEMANN 1870-ben megtalálta Trója romjait (Kis-Ázsiában).

·     Nem dolgozza fel a teljes trójai mondakört, csak egyetlen történetet ragad ki. [És nem is a leglényegesebbet a várostrom szempontjából. A múltat és a jövőt csak közvetve ismerteti az olvasóval (sejtetés, utalás)]

·     Az elbeszélés nem az eseménysor elejétől indul (ab ovo gemino), hanem a „dolgok közepébe vágva” (in medias res[1]).

·     15537 soros, hexameterekben íródott mű.

·     A trójai háború utolsó évének 52 napjáról szól.

·     A mű központi motívuma, kohéziós ereje a harag.

·     Bevezetés (expozíció), az első 7 sor

a.   Segélykérés (invokáció)

Kalliopéhoz, az eposzírás múzsájához fohászkodik

b.   Témamegjelölés (propozíció)

A költemény tárgyának (Akhilleusz haragja) tömör ismertetése.

·     A bevezetés és az előzmények elbeszélése (Agamemnón és Akhilleusz viszálya) után időrendi sorrendben ismerhetjük meg az eseményeket (lineáris időkezelés).

·     A kronologikus sorrendet anakronisztikus (a korba bele nem illő) epizódokkal színezi. Az anakronizmusok oka:

1.   A szereplőket cselekvés közben kívánja bemutatni (Parisz és Menelaósz párviadala)

2.   Az adott epizód az olvasó számára fontos információkat tartalmaz (pl. amikor Helené bemutatja a trójai királynak, Priamosznak a bástyáról a görög vezéreket[2]).

·     A mű fordulópontja: Patroklosz halála. à Akhilleusz haragja barátja elvesztése miatt tovább növekszik, megöli Hektórt, meghurcolja annak holttestét.[3]

·     A mű vége: kölcsönös kiengesztelődés. Akhilleuszban felülkerekedik az emberiesség[4], kiadja Priamosznak fia holttestét, s 12 napos fegyverszünetet rendel el a temetés idejére.

Az istenekről

·     Az istenek az emberekhez hasonlatosak (antropomorf), de halhatatlanok és csodás képességeik vannak.

·     Az Iliászban az emberek az istenek játékszerei.

·     Az isteni közbeavatkozás (deus ex machina) bármit megváltoztathat. Pl. Parisz és Menelaósz viadalakor P.-t Aphrodité ragadja ki M. kezéből a döntő pillanatban.

A szereplőkről

·     A mű főhőse Akhilleusz.

·     Tudatosan vállalja sorsát, a hősi halált a hírnév és dicsőség érdekében. (ld. IX. 410-416.)

·     Benne testesül meg a kor ideálja: a bátorság és erő eszménye.

·     A trójaiak egyáltalán nem negatív figurái a műnek; a görögöket és a trójaiakat pártatlanul ábrázolja, sőt, Trója a békés életre emlékeztető sziget a műben (pl. a trójai vének), Hektór pedig a legárnyaltabban bemutatott szereplő (bátor, erős katona, szerető férj és gyöngéd apa).

Hangulati ellenpontozás

·     A harc komor hangulatát oldandó, a hasonlatok mindig a békés élet mindennapjaiból erednek a műben. Ez egyrészt enyhít a vérontás borzalmán, másrészt a kor teljes keresztmetszetét adja. Tehát a harcba, a valós eseménybe beleszövi a kor emberének bemutatását. (Pl. Akhilleusz pajzsának bemutatása – XVIII. 483-608.)[5]

Az eposzi kellékek

1.   Nagy lélegzetű elbeszélő költemény kell, hogy legyen.

2.   Fennkölt stílusban íródik.

3.   Emberfeletti hősök a szereplők, akik közül a főhős kimagaslik.

4.   Mítosz és mágia összefonódik a realitással.

5.   Invokáció, propozíció, enumeráció (seregszemle), in media res,

deus ex machina.

6.   Állandó jelzők. (pl. Héra: fehérvállú, Thetis: ezüstlábú, Zeusz:

villámszóró, fellegrázó stb.)